Leiner Laura: A SzJg 1. - Kezdet

 

"Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor… És akkor történt, hogy először megláttam Antai-Kelemen Ádámot, Cortezt. "

Becsöngettek a 2025/2026-os tanévre, én pedig úgy döntöttem, az őszt és a blogot nosztalgiával fogom kezdeni, ezért Leiner Laura sikersorozatának, a Szent Johanna Giminek a nyitó kötetét választottam, főként, hogy a Kezdetek idén jubilál, hisz 15 éves lett. A könyvsorozat és én régi ismerősök vagyunk már, s bár nem tartozom a törzsrajongók közé, időnként előveszem a köteteket egy-egy újrázásra.

A történet maga napló formájában íródott, az eseményeket a főszereplő kamaszlány, Rentai Renáta (Reni) szemszögén keresztül ismerhetjük meg. Egyszerű sztori egy jól tanuló könyvmoly első gimis élményeiről, barátokra találásáról (Virág, Arnold), sikerélményeiről (suliújság, irodalom verseny), kudarcokról (rajz), és persze az első szerelem (Cortez).

 

A könyv 80%-a a Szent Johanna Gimi játszódik, ami egy kitalált francia tagozatos elit iskola, ahova szigorú a felvételi, cserébe a diákoknak rengeteg sulin belüli és kívüli program van biztosítva, plusz sulirádió, iskolaújság, jól felszerelt könyvtár, valamint kis létszámú, összetartó osztályközösség. Néha – néha már túlontúl meseszerűbbre sikeredett az egész a Roxfortnál, de lépjünk ezen túl.

A szereplők a helyükön vannak, mindenki hozza az elvártat, megvannak a mókamesterek (Zsolti), a kitűnők (Arnold, Kinga), az egyedi feladatmegoldók (Virág, Dave), a menők (Cortez, Ricsi), a folytonos bajkeverők (Andris, Robi).

Voltak vicces jelenetek, amelyeken nevettem, volt, ahol a fejemet fogtam, és részek, ahol csak néztem értetlenül. És az utóbbiból akadt pár.

Például miért kell egy készségtantárgyat ilyen véresen komolyan venni? Nem mindenki születik Picassonak vagy Dalinak – jól is néznénk ki -, erre szegény lányt folyamatosan alázza a tanára. Eskü, még a kiképzőtiszt beállítottságú Kopornay is jobb fej volt, mint a csütörtöki dupla órás Drama Queen.

A mama főztje. Anyu főztjével valószínűleg ezredeket lehetne leteríteni a leírtak alapján. Értem én, hogy kellett egy poénforrás, és anyu főzési tudománya ennek pont megfelel, de néha azért hajmeresztő volt a dolog.

Rokonok. Vagyis azok teljes hiánya. Se egy nagybácsi, se egy nagynéni, unokatestvér, vagy valaki. Semmilyen rokoni kapcsolata nincs említve Reninek. Még a nagyszülőkkel se tartja a kapcsolatot. Semmi.

Összességébe jó kis könyv a hibái ellenére is. És már nem én vagyok a célközönség, olvastatja magát, megvan a nosztalgia hangulat, kikapcsol, jöhet a folytatás.